Ugrás a tartalomhoz

Ottone Orseolo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ottone Orseolo

Velence dózséja
Uralkodási ideje
1009 1026
ElődjeII. Pietro Orseolo
UtódjaPietro Barbolano
UralkodóházOrseolo-ház
Született993
Velence
Elhunyt1032 (38-39 évesen)
Konstantinápoly
ÉdesapjaII. Pietro Orseolo
ÉdesanyjaMaria Candiano
Testvére(i)
  • Giovanni Orseolo
  • Orso Orseolo
  • Vitale Orseolo
HázastársaÁrpád-házi Ilona
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz Ottone Orseolo témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
II. Orseolo Péter és Orseolo Ottó

Ottone Orseolo (magyarosítva: Orseolo Ottó), (Velence, 993Konstantinápoly, 1032) Velence huszonhetedik dózséja. A harmadik trónra lépő Orseolo már nem volt olyan önzetlen és progresszív, mint elődjei. A dózsék tipikus hibájába esett, amikor megpróbálta biztosítani leszármazottainak uralmát a velencei trónon. Ez a dinasztikus próbálkozás és az egyházzal való szembekerülés Ottó uralmának végéhez vezetett.

Élete a trón előtt

[szerkesztés]

993-ban született II. Pietro Orseolo és Maria Candiano gyermekeként Velencében. Születésekor apja már Velence dózséja volt, és a kiváló neveltetésben részesülő ifjú Orseolo gyakran elkísérte bátyjaival a dózsét háborúiba. 1002-ben Pietro legidősebbik fia, Giovanni a velencei trón örököse lett, Ottót pedig Dalmácia hercegének nevezte ki. Amikor Ottó bátyja 1005-ben meghalt, Pietro úgy döntött, hogy őt veszi maga mellé társuralkodóként a velencei trónra. Ettől kezdve gyakorlatilag ő uralkodott a város felett, hiszen apja visszavonult a politikától. 1009-ben végül meghalt a diadalmas dózse, és helyét gyermeke, Ottó vette át, aki a dózsék történetének egyik legfiatalabbjaként foglalhatta el a trónt, hiszen mindössze tizenhat éves volt.[1]

Ottó Velence trónján

[szerkesztés]

Ottó trónra lépése után azonnal világossá vált a velenceiek számára, hogy a túlságosan is fiatal dózse nem törődik a korábban olyan fontos politikai egyensúllyal, és csak egyetlen cél lebeg szeme előtt: hatalmának örökletessé tétele. Uralomra kerülése után két évvel feleségül vette Géza, a magyar fejedelem Ilona (?) nevű leányát.[2] Ez a házasság adta később fia, Orseolo Péter jogalapját a magyar trónra.

1017-ben Ottó befolyásának köszönhetően sikerült két testvérét igen rangos egyházi pozícióba helyezni. Orso nevű bátyját a gradói pátriárka székébe ültette, míg Vitale nevű öccsének Torcello püspöki hivatalát biztosította. Már ez sem igazán tetszett az egyháznak, de amikor Grado kifosztását II. Henrik német-római császár és az egyház másik itáliai védelmezőjének tartott Velence is ölbe tett kézzel nézte végig, VIII. Benedek pápa és Poppo aquileiai pátriárka elégedetlenségét fejezte ki a világi hatalmakkal szemben.

Ez az egyházi elégedetlenség alapvetően nem lehetett volna kirívó fontosságú, de a vallásos velenceiek körében Domenico Gradenigo, Olivolo és egyben Velence püspöke felerősítette a pápai bírálatot. Ezt kihasználva Domenico Flabanico vezetésével lázadás tört ki a dinasztikus uralomra törő Ottó ellen. 1026-ban elfogták a dózsét, és leborotválták szakállát és haját, amely a megvetés jele volt a korabeli Velencében. Ezután Konstantinápolyba száműzték Ottót, ahol megbetegedett, és 1031-ben meghalt.

Utódok

[szerkesztés]

Árpád-házi Ilonától született gyermekei:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Giuseppe Gullino: Ottone Orseolo (olasz nyelven). treccani.it. (Hozzáférés: 2024. március 27.)
  2. Adelhaid királyné (Adelhaid von Beleknegina) lánya lehet: Adelhaid (1.), A Pallas nagy lexikona

Források

[szerkesztés]
  • Giuseppe Gullino: Orseolo, Ottone (olasz nyelven). treccani.it. (Hozzáférés: 2024. március 27.)


Előző uralkodó:
II. Pietro Orseolo
Következő uralkodó:
Pietro Barbolano