Ugrás a tartalomhoz

Marigliano

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marigliano
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeNápoly (NA)
FrazionékLausdomini, Casaferro, Miuli, Faibano, Pontecitra, San Nicola
VédőszentSzent Sebestyén
Irányítószám80034
Körzethívószám081
Forgalmi rendszámNA
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség29 067 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1377 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság30 m
Terület22 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′40.933333°N 14.450000°EKoordináták: é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′40.933333°N 14.450000°E
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Marigliano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Marigliano témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Marigliano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. .

Fekvése

[szerkesztés]

Nápolytól 25 km-re északra fekszik. Határai: Acerra, Brusciano, Mariglianella, Nola, San Vitaliano, Scisciano és Somma Vesuviana.

Története

[szerkesztés]

A rómaiak idejében alapított település a közeli Nola városhoz tartozott közigazgatásilag. Nevét valószínűleg az itt megtelepedett gens Marius nemzetségből származó patriciuscsalád után kapta (a név korábbi formája Marianum illetve Marilianum). A birodalom bukása után a bizánciak , majd a Nápolyi Hercegség fennhatósága alá került. Első írásos említése is ebből az időszakból (10. század) származik. A normannok érkezésével Campania területére a települést Acerrához csatolták és a Nápolyi Királyság része lett. 1348-ban I. (Nagy) Lajos magyar király itáliai hadjárata során, amellyel a nápolyi koronát akarta biztosítani családja számára, illetve meg akarta bosszúlni testvére, Endre herceg 1345-ös meggyilkolását, Nola és Acerra városával egyetemben kifosztotta. Az Aragóniai-ház trónrakerülésével Nápolyban, megalkották a Marigliano grófja nemesi titulust, amelyet először V. Károly tábornoka, Ferrante Gonzaga, mantovai herceg viselt. A Bourbon-ház uralkodása idején bekövetkezett fejlődését a Parthenopéi Köztársaságban való részvétele állította meg, melynek leverése után Mariglianónak is súlyos megtorlásokkal kellett szembenéznie. Önálló településsé 1896-ban vált. A 20. század történelmére rányomja bélyegét az erős iparosítás, miután két nagyváros, Nola és Nápoly vonzáskörzetébe tartozott. A század második felében a városban megvetette lábát a camorra bűnszövetkezet, gyakorlatilag az egész városi adminisztrációt és gazdaságot irányítva.

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

[szerkesztés]
  • Palazzo Ducale – az egykori városi erődítmény (épült a 12. században) átalakítása során jött létre a 17-18. században és a mariglianói grófok székhelyéűl szolgált. A palotához egy nagy kiterjedésű park tartozik.
  • Óváros – szabályos, rácsos utcahálózata a római időkből maradt fent. Főutcája a Via Giannone. Itt található a város műemléképületének nagy része: templomok, nemesi paloták (Nicotero, Griffo, De Ruggiero).
  • Santa Maria delle Grazie-templom – a 10. században épült templomot a 17. század során barokk stílusban építették újra.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]