Ugrás a tartalomhoz

Batrina

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batrina (Bătrâna)
A falu fatemploma
A falu fatemploma
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségBatrina
Rangközségközpont
Irányítószám337070
Körzethívószám0254
SIRUTA-kód88225
Népesség
Népesség56 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Népsűrűség1,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság940 m
Terület29,60 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″45.791691°N 22.585493°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 22° 35′ 08″45.791691°N 22.585493°E
Batrina weboldala
SablonWikidataSegítség

Batrina (románul: Bătrâna) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Dévától hetven kilométerre délnyugatra, a Ruszka-havas hegységben fekszik, enyhe lejtésű hegyoldalon. Roskányból 24 kilométer hosszúságú, kacskaringós megyei úton közelíthető meg.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét arról a hegyről kapta, amelyen fekszik, és románul 'öreg'-et jelent. A hegy nevét már 1681-ben feljegyezték. A falut 1673-ban Batrina, 1750-ben Betrina, 1760–62-ben Batrina néven írták össze.

Története

[szerkesztés]

Korábban román zsellérfalu volt. A második világháború után lakói négy „alapító nemzetséget” tartottak számon: Bogionesc, Stănilesc, Costonilor és Ciobănesți. 1673-ban Déva vára tartozékai között mint Dobra vidéki falut írták össze három családfővel és hét fiúval. Egy 1818-as összeírás szerint lakói kötelezettségei közé tartozott, hogy a vajdahunyadi vásárok alkalmával tizenkét puskást küldjenek a városba, akik a rendre ügyeltek fel.[1]

Korábban a Bulineasa határrészben feküdt, és vízhiány miatt települt át mai helyére. Amíg a határát borító erdők többségét ki nem irtották, lakóinak megélhetésében nagyobb szerepet játszott a famunka és a szénégetés. A faluhoz közelebb eső határrészekben a szabályozott talajváltó gazdálkodás azon formáját gyakorolták, melyben a föld két évig legelőül, aztán két évig szántóföldül szolgált. A szántófölddé alakított területet a közösség két évre kimérte a családok közt és a legelőket kerítéssel választották szét a szántóföldektől. A községközponthoz tartozó falvak pásztorszállásokból váltak állandó emberi településekké.

Legnagyobb lakosságszámát 1872-ben érte el. 1910-ben Hunyad vármegye Marosillyei járásához tartozott. 653 lakosából 642 volt román anyanyelvű és 651 ortodox vallású.

2002-ben 117, román nemzetiségű lakosából 114 volt ortodox és 3 pünkösdi hívő.

A falubeliek még 1980-ban sem használtak külön temetőt, hanem a kertben temették el a halottakat. Lakóinak önelnevezése bătrâneanț, a környező falvak lakói capre ('kecskék') néven csúfolják őket.[2] A lakosság fő jövedelemforrása az állattenyésztés, növénytermesztés és fafeldolgozás.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • A Dobrișoara- és Prisloapa-völgy 193 hektáron elterülő védett tölgyese.
  • Az 1892-ben emelt ortodox fatemplom.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szabó Imre: Jobbágy szolgálatok Hunyadmegye erdőhátvidékén. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1906, 111–112. o.
  2. Grigore Rusu – Viorel Bidian – Dumitru Loșonți: Atlasul lingvistic român pe regiuni: Transilvania; date despre localități și informatori. București, 1992, 190. o. és Ion Ghinoiu szerk.: Atlasul Etnografic Român, 1. köt.: Habitatul. București, 2003

Források

[szerkesztés]
  • Vasile V. Caramelea: „Mediul social-istoric” és „Studiul demografic al populației”, in Șt.-M. Milcu – Horia Dumitrescu (Îngr.): Cercetări antropologic în Ținutul Pădurenilor: Satul Bătrîna. București, 1961, 21–56. o.
  • David Prodan: 'Urbariul domeniului Devei la 1673', Sargetia 15 (1981)
  • A község weboldala (románul)